Múltheti cikkemben a selyemről írtam, ami egy nagyon értékes és puha szövet, melyet a az eperfa selyemhernyó által előállított fonalból készül. Ez a hernyó egy teljesen háziasított fajta, ami emberi segítség nélkül elpusztulna. A vadselyem ebben a tekintetben is teljesen eltér a normál selyemtől.
Mi az a vadselyem?
A vad selyemhernyónak több mint 500 fajtája él a világon, habár csak párat használnak selyemgyártásra. A vadselyem, amit ezeknek a hernyófajtáknak a rostszálaiból állítanak elő, keményebb és durvább annál, amit a háziasított Bombyx mori eperfa selyemhernyó rostszálaiból gyártanak. A vadselyem szálakat azután gyűjtik be, miután a kikelt lepke már elhagyta a selyemgubót és a folyamat közben már elvágta a selyemszálat.
A háziasított módon előállított eperfa selyemmel ellentétben az Eri selymet, a Muga selymet és a Tasar selymet vadselyemnek nevezik, mert az ezeket előállító selyemhernyó nem ellenőrzött környezetben él. Ez több okból is gyengébb minőségű selymet eredményez:
- A vadselymet sokkal nehezebb előállítani, mint az eperfa selymet. Ez részben azért van, mert a legtöbb vadselyem szálat akkor gyűjtik be, mikor már a selyemhernyó elhagyta a gubóját, ami azt jelenti, hogy a gubó több darabra válik szét. Ez egy lényeges különbség a háziasított selyemhernyókkal szemben, melyek gubóit előbb takarítják be és a még egészben maradt gubókból egyetlen selyemszálat lehet kinyerni.
- Ezen kívül, a vadselyem hernyók gubói sokszor ásványokkal megerősített héjjal rendelkezik, ami megnehezíti az emberi használatra való felhasználását.
- A vadselyem nem olyan kellemes az érzékeinknek. A legtöbb vadselyem durvább az eperfa selymeknél, mivel a betakarítási módjuk sokkal nehezebbé és időigényesebbé teszi az egybefüggő, hosszú, sima szálakká való feldolgozásukat.
- Végül pedig, a vadselyem nem egységes. Ez nem csak a selyem megjelenését és textúráját befolyásolja, de a belőle készült ruhadarabok kiváló minőségét is nehéz biztosítani.
A vadselyem története
Az első vadselyem szálak nyomait két Indus folyó menti régészeti lelőhelyen találták meg. Az egyik Harappa, a másik Canhu daro. Mindkettő a mai Indiában található és a leletek kora Krisztus előtt 2450-2400 közé datálható. Ez durván ugyanaz az időszak, amikorra a selyem első használatának nyomai tehetők Kínában, ahol a világ legősibb selyemipara jött létre. A Harappában talált selyemszálak mikroszkópos vizsgálata megmutatta, hogy két fajta selyemhernyót alkalmaztak, míg a Canhu-daroban a Philosamia fajtákat. Ezekből készül manapság az Eri selyem.
A vadselymet Kínában már az ősi idők óta használnak, sőt a kíniak tudtak róla, hogy a rómaiak is készítenek ebből az anyagból árukat, amikből ők is importáltak a késő Han dinasztia idején, az 1-3. században. Az irodalomban több jelentős utalás is található arra, hogy Perzsiában és Görögországban is használtak vadselymet az időszámításunk előtti 5. században. Ezeket amorgiai ruháknak hívtak. Idősebb Pliniusznak (római író, polihisztor, ókori enciklopédista) az 1. században volt némi ismerete arról, hogy hogyan állították elő és használták fel a vadon élő selyemhernyók gubóit a görög Kos szigetén, bár beszámolójához felhasználta a fantáziáját is
Napjainkban is használják még a vadselymet sokféle árucikk előállításához. Mi a Billerbecknél kiváló minőségű paplanokhoz használjuk fel ezt az ősi anyagot.
