A selyem az eperfa selyemhernyók által előállított természetese fehérje rostszál, amit textíliák gyártására használnak. A selyem rostszál háromszög alakú, prizma szerű szerkezettel rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy a belőle készült szövet különböző szögekben verje vissza a fényt és más-más színű legyen. Előállításának bonyolultsága miatt mindig is drága és luxus terméknek számított.
Története a Krisztus előtti 27. században kezdődött Kínában, ahol kizárólagos használatban maradt egészen addig, amíg ki nem alakultak a Kínából a Földközi-tenger felé irányuló kereskedelmi útvonalak. Ekkora datálhatók az első bizonyítékok is a selyem létezésére. Az időszámításunk előtti első évezred második felében nyílt meg a Selyemút, ezáltal elkezdődhetett a selyem elterjedése a világban. Termesztésének titka valahol 300 környékén jutott el Japánba, majd 522-ben a bizánciak is szereztek selyemhernyó petéket és elkezdték önállóan előállítani a selymet. Idővel a koreaiak és indiaiak is megszerezték a kínaiak titkát.
Kínában csak a nőknek engedélyezték a selyemhernyó tenyésztést. Rengeteg nő dolgozott a selyemhernyó „farmokon”. A selyem drága luxusterméknek számított, ezért a gazdagabbak, a felsőbb osztályok számára lett népszerű. Annyira megszerették, hogy még törvényt is kellett hozni, ami kimondta, hogy csak a császári család körében engedélyezett a selyem viselése, felhasználása. Ez a törvény ezer évig hatályban maradt. Idővel aztán elérhetővé vált a többi társadalmi réteg számára is.
A selymet nem csak ruhák készítéséhez használták. A papírt is ebből készítették, ezáltal ez volt az első luxus papír a történelemben. Értéke újra megnőtt, az állami tisztviselőket ezzel fizették ki és a kiemelkedő állampolgárokat is ezzel javadalmazták. A selyem hossza pénzügyi mértékegységgé vált.
Jusztininusz bizánci császár, 552-ben szerezte meg az első selyemhernyó petéket. Két nesztoriánus szerzetest küldött Közép-Ázsiába, akik bambuszrudakban csempészék a Bizánci Birodalomba a selyemhernyó petéket. Ez a pillanat jelöli a Kelet-Római Birodalom selyemgyártásának kezdetét. A selyem előállítás módszereit a keresztesek juttatták el Nyugat-Európába. Egy idő után az új technológia továbbfejlesztette a textilgyártást.
A franciák saját selyem előállításba fogtak, mert divatjuk egyre növekvő igénye az egyre könnyebb és olcsóbb anyagok felé nem tette lehetővé a drága olasz selyem használatát. 1540-ben a francia király monopoljogot adott Lyon városának, ezáltal ez vált az európai selyemkereskedelem központjává. A 17. században több mint 17 ezer szövőszéket használtak Lyonban.
Az ipari forradalom idején hatalmas fejlődésen esett át a textilipar a fonással kapcsolatos találmányok által, amiből a selyemipar semmit sem tudott kamatoztatni, ugyanis a selyem már eleve egy fonalnak számít. Előrelépés csak az előállítás egyszerűsödésével, szabványosításával, illetve a forradalmi, programozható, Jacquard szövőszékkel történt.
Az európai selyemgyártás hanyatlása 1845-ben kezdődött, az első selyemhernyó betegségekkel, ami felvitte a selyem árát. A divat is megváltozott. A burzsoázia öltözködésében csökkent a selyem szerepe. Az európaikrízis miatt Japán vált a legnagyobb előállítóvá, ami egészen a második világháborúig tartott. Ezután átvette az első helyet a Kínai Népköztársaság, amit a mai napig megtartott.
A selyemről hamarosan még több cikk érkezik, ugyanis a Billerbeck termékekhez használjuk ezt az értékes, puha és különleges szövetet.
