Az álomfejtés története 3. rész

Az álomfejtés cikksorozatom első szakaszának 3., befejező részéhez érkeztünk. Hosszú évszázadokon keresztül alakult és változott az emberiség és bizonyos kultúrák álom értelmezése.

Középkor

Avicenna, perzsa polihisztor volt, aki iszlám aranykorában tevékenykedett 990 környékétől haláláig, 1037-ig. A Kánon című könyve nem csak az orvostudomány egy jelentős műve, de az álmok jobb megértését és az álomfejtés fejlődését is elősegítette. Kidolgozta a temperamentumok elméletét, ami magában foglalta az érzelmi aspektusokat, a szellemi képességeket, az erkölcsöket, az önismeretet és az álmokat is.

Ibn Shaheen (a hadísz egyik narrátora) (905-995) azt állította, hogy az álomfejtés, azaz az álmok értelmezése attól függ, hogy annak látója milyen ember és milyen körülmények között él. Tehát ha pl.: bilincset lát valaki az álmában, az rosszat jelent, de ha egy szent ember lát bilincset, azt is jelentheti, hogy ő fogj megállítani a „gonosz kezeket” a bűn elkövetésétől.

Ibn Khaldun (arab szociológus, filozófus, történész) (1332-1405) legismertebb művében a Muqaddimah-ban (1377) fejtette ki, hogy szerinte a „zavaros álmok”, a képzelet képei, amiket az érzékelés tárol el ameddig ébren vagyunk és amelyek akkor elevenednek fel, amikor az ember visszavonult az érzékszervi érzékelés világától, azaz alvás közben.

Ibn Sirin (653-729) egy álomfejtés során azt értelmezést adta a hozzá fordulónak, aki azt álmodta, hogy a mecsetben lévő szószéken prédikált: Tekintélyt fogsz szerezni, de ha eddig nem volt tekintélyed, az álmod azt jelenti, hogy ki fognak végezni”.

A középkori Európában az álmokat gonosznak tartották, képeit pedig az ördög csábításának. Alvás közben sebezhetőek vagyunk és a gonosz ilyekor tudja megtölteni a fejünket mérgező gondolatokkal.  Az ördög az álmokon keresztül végzi piszkos munkáját és így akarja az embereket rossz útra téríteni. Az álomfejtés is ördögi dolognak számított.

Kína

Az álomfejtés hagyományos kínai könyve a 16. században Chen Shiyuan által összeállított Az álomfejtés magasztos elvei (夢占逸旨) (különösen a mű Belső Fejezetei).

A kínai gondolkodók mélyreható gondolatokat vetettek fel az álomértelmezéssel kapcsolatban is, például azt a kérdést, hogy honnan tudjuk, hogy álmodunk, és honnan tudjuk, hogy ébren vagyunk?

Ez a Csuang-ce-ben (a Taoizmus egyik fő könyve) van megírva: “Egyszer Chuang Chou azt álmodta, hogy ő egy pillangó. Boldogan repkedett, egészen elégedett volt azzal az állapottal, amelyben volt, és semmit sem tudott Csuang Csou-ról. Egyszer csak felébredt, és rájött, hogy ismét nagyon is Csuang Csou. Nos, vajon Chou azt álmodta, hogy ő egy pillangó volt, vagy a pillangó álmodta most azt, hogy ő Chou?” Ez felveti az álmokban történő valóságfigyelés kérdését, amely a modern kognitív idegtudományok intenzív érdeklődésének tárgya.

Modern Európa

A 17. században Sir Thomas Browne angol orvos és író rövid értekezést írt az álomfejtés témájában. Az álomértelmezést a 19. század végén a pszichoanalízis részeként vették fel; az álom érzékelt, manifesztálódott tartalmát elemzik, hogy feltárják annak rejtett jelentését az álmodó pszichéje számára. A téma egyik alapműve Sigmund Freud Az álmok értelmezése című könyve.

A cikksorozatom álomfejtés történetről szóló szakasza ezzel befejeződött. 3 cikken keresztül eljutottunk az ősi civilizációktól a jelenkorig. Most, hogy ismerünk pár fontosabb állomást és értelmezést, hozzáállást az álmokhoz, a közeljövőben indul a második szakasz, ahol egy mini lexikont rakok össze az álomfejtésről.