Az álomfejtés története 2. rész

Cikkem második részében az álomfejtés történetének ókori és kora középkori szakaszával térek vissza, amiben kiderül, hogy mennyit változott az emberek és a civilizációk hozzáállás az álmokhoz és azok értelmezéseihez.

Ókor

Az ókori görögök Aszklépiosznak, a gyógyítás istenének emeltek templomokat, ahová az emberek betegség esetén, a gyógyulást keresve ellátogattak. Abban hittek, hogy a gyógyulás az istenek kegyelme által történik, akkor, ha a betegek a templom falain belül álmodnak. Az álmokat próféciáknak vagy különleges jelentőségű előjeleknek tekintették. Az álomfejtés itt is fontos volt.

Daldiszi Artemidórusz, aki a 2. században élt, írt is a témában egy átfogó szöveget, Oneirocritica, azaz Az álmok értelmezése címen.  Habár úgy gondolta, az álmok képesek megjósolni a jövőt, számos más, kortárs megközelítést is megelőlegezett.

Azt vallotta, hogy az álomképek jelentése szójátékokat tartalmaz, amit akkor lehet megérteni, ha a képet alkotószavakra dekódolják. Példaként az hozható fel, hogy amikor Nagy Sándor háborúzott a tírusziakkal, azt álmodta, hogy egy szatír (görög mitológiai lények) táncolt a pajzsán. Artemidórusz szerint ezt az álmot így kell értelmezni: szatír = sza tírusz („Tírusz a tiéd lesz”), ami azt jósolta meg, hogy Nagy Sándor győzni fog.

Freud is elismerte Artemidórusz ezen példáját, amikor az álomfejtés egyik módszereként azt javasolta, hogy az álmokat rébuszokként értelmezzék.

Kora középkor

A középkori iszlám pszichológiában, bizonyos hadíszok (Mohamed próféta életéről, tanításairól szóló szájhagyomány útján terjesztett közlések gyűjteménye) szerint az álmok 3 részre oszthatóak és a korai muszlim tudósok szerin is 3 fajtájuk létezik: a hamis, a kóros és az igaz.

Ibn Sirin tábi’ (olyan muszlim, aki látta vagy találkozott Mohamed próféta egyik társával) híres volt Ta’bir al-Ru’ya című, álmokról szóló művéről. A mű 25 fejezetre bontható és az álomfejtés etikettjéről is szó van benne. Ibn Sirin azt is leírja, hogy a laikusoknak érdemes felkeresni az ulamákat, akik az iszlám vallás tudósai és segítséget nyújthatnak az álmok értelmezésében, mert ismerik a kulturális összefüggéseket és vannak tapasztalataik hasonló esetekkel.

Al-Kindi (muszlim filozófus, tudós, matematikus, orvos, zenetudós) (801-873) szintén írt egy értekezést az álomfejtés témájában: Az alvásról és az álmokról címmel.

Al-Farabi (iszlám filozófus, tudós) (872-951) az Álmok okáról címmel írt fejezetet, ami az Ideális város népének véleményei című könyvében jelent meg. Ez egy álmokról szóló értekezés volt, amelyben elsőként tett valaki különbséget az álomfejtés és az álmok természete, okai között.

Cikksorozatom első szakaszának harmadik, befejező része jövőhéten érkezik, amelyben bemutatom az álomfejtés történetének érett középkori, kínai, modernkori és jelenkori szakaszát.