Az ágy történelme

Az ember a történelem során nem csak környezetét, de fekhelyét is tudatosan formálta magának. Az ágy története igencsak hosszú időkre nyúlik vissza, hiszen a történelem során mindenkinek szüksége volt pihenésre, feltöltődésre, így a kőkorszakban is megtalálták, kialakították maguknak azt a helyet, ahol álomra hajthatták fejüket. Az ősember „ágya” volt a legegyszerűbb, hiszen ágakat, faleveleket, szalmát helyezett halomba és ezeken aludt. A nedvesség, rágcsálók és más nem kívánatos hálótársak ellen megemelték a fekhelyet, a kunyhókban földrakást, fahasábokat helyeztek alá, a barlangokban pedig kis padkát alakítottak ki.

A civilizáció megjelenésével lassan kialakult az ágy ma is ismert formája. Minden népcsoportnak, mint minden más tekintetben, az ágy esetében is meg volt a maga jellegzetessége. Az egyiptomiak például magas ágykeretet használtak, melyet lépcsőről közelítettek meg, az ágyakat függönnyel vették körül, és készítettek párnákat is. A görögök által használt kliné már bonyolult bútordarab volt: fából, márványból, bronzból, nemesfémből készült. A rómaiak matracaikat náddal, szénával vagy gyapjúval töltötték. Ezek az általában kétszemélyes fekhelyek lehettek a mai franciaágyak korabeli megjelenési formái.

A 13. században megjelent a luxus és a fényűzés, így a díszítettség nagy jelentőséget kapott. A fából készült ágyakat festették,  valamint faragásokkal díszítették ki őket. Ezek után, a 14-15. században függönyökkel, takarókkal vették körbe ágyaikat. Ezáltal ekkorra tehető az első baldachinos ágy megjelenése, ami tulajdonképpen egy szoba volt a szobában. A matracokat általában szalmával, tollal (esetleg borsóhéjjal) töltötték.

A rokokó korában megjelennek a csevegésekre, pletykálkodásra alkalmas kanapék. A klasszicizmust a biedermeier váltja, amelynél a díszítések és a figyelemfelkeltés helyett a használhatóság és kényelem jelenik meg, mint fő szempont. Így a pihentető alvás és a nyugalom szigetének szimbóluma lesz az ágy.

Igazi nagy változások pedig a 20. század közepétől következnek be, amikor megjelennek a különböző műanyag alapanyagok, és a bútorokat már nem egy-egy mesterember kézműves műhelyében állítják elő.