Köszöntő

Kedves fiatal barátaink!

Negyedik alkalommal van részünk abban a kegyelemben, hogy vendégek lehetünk itt nálatok ezen az egész napos parádén. Magánszemélyek, bankok és jelentős gazdálkodók anyagi áldozatvállalásával és ami a legfontosabb: lelkesedésével és személyes közreműködésével jön létre ismét az esemény. Ebben a nagyszerű együttműködésben évről-évre egyre többen bizonyítjuk országnak és világnak, de elsősorban maguknak, hogy nemcsak haszonnal járót, hanem hasznosat is képesek vagyunk alkotni. Mi több: A LélekFÓTozó nap része lett sokunkban az ünnepeket előző várakozásnak. Már nyáron kérdezték, hogy „ugye lesz?” „ugye eljöhetünk?” „rögzítsünk dátumot, mert ennek elsődlegessége van az elfoglaltsági naptárban!”. És az is elhangzott, hogy „Ugye megyünk a rendezvénnyel utánuk, ha tényleg kiürítik az intézményt?”
Kitörő örömmel éljük át, hogy minden híreszteléssel ellentétben a fóti “Gyemekváros” a mai napig otthont ad az ellátásra szoruló gyermekeknek. Hovatovább helyt ad ennek a szervezésünkben negyedik évadát megérő és páratlan civil összefogásban fogant, önzetlen erőfeszítésekből táplált rendezvénynek.
Név szerint idézem a rendezvény néhány jeles közreműködőjét:
– Kovács Nórit, a népzene és világzene elismert előadóját – a Gyermekközpont jószolgálati nagykövetét;
– Nagytiszteletű Szpisák Attila lelkészt – a Tótkomlósi Evangelikus Egyházközség lelkipásztorát;
– Peppínó bohócot – a LélekFÓTozó napok örökös mókamesterét;
(megértést kérek, amiért a hosszú teljes listát nem mondom most el, de megtalálhatjátok a nyomtatott programfüzetben)

A téli napfordulós ünnepek alkalmával az emberek a nagyvilágon mindenhol a reményt és a megszabadulásba vetett hitet ünneplik, legyen ez kódolva a Megváltó születésében, a nyolc napig világot adó néhány csepp olaj csodájában ugyanúgy, mint az ősmagyar Karacsún-ban.
A napnak azt a címet adtuk, hogy „LélekfFÓTozó Nap”. Adjunk lehetőséget, hogy a helyenként elvásott, kikoszlott, megrepedt, betört lelkünket kifoltozzuk az ünnep előtt itt, közösen együtt.
Számon tartják ezt a rendezvényt egyre többen, mert példa értékű. Azt is megmutatja, hogy jószándékú emberek összefogása nem korlátozható és nem kisajátítható.

Vermes Péter